Amikor utolsó kapaszkódó az evés: kontroll vagy biztonság?
Sokan kerültünk már olyan helyzetbe, ahol azt élte meg, kicsúszik a lába alól a talaj, ahol nincs kontrollja a történések felett.
Különösen erőteljesen jelenhet meg ez az érzés, amikor az ember távol van az otthonától, a szeretteitől, a biztonságos gyökerektől, az anyanyelvétől.
Ez az érzés rettentően nyomasztó tud lenni. Megszűnnek az addig biztonságosnak vélt külső és belső kapaszkodók
A kontroll hiánya a biztonság érzetünket csökkenti, a bizonytalanág érzelmileg labilissá tesz, a körülöttünk lévő világ kiszámíthatatlanabbá válik, a stressz szintünk emelkedik.
Gyakran azonban az egyensúly ára egy maladaptív megküzdési mód. Amikor nem találjuk a megfelelő kapaszkodót, gyakori, hogy olyat keresünk, ami még ezekben az ínséges pillanatokban is a rendelkezésünkre állnak. Ilyen kapaszkodó az EVÉS.
A túlzott kontroll
Az egyik tipikus reakció, amikor az evést hívjuk segítségül, mint utolsó mentsvár. Ennek egyik jellemző iránya az erős kontroll tartás, ami megjelenhet restriktív (megvonás) evésben – anorexiában, valamint egészséges étel függőségben – orthorexia nervosa.
Az anorexia nervosa (AN) régóta jól ismert betegség, jellemzője, a kalória bevitel szélsőséges lecsökkentése. Hatására, számtalan betegség kialakulhat, ez az egyik legmagasabb mortalitási arányú pszichiátriai zavar. Minél korábbi életkorban kezdődik, annál súlyosabb következményei lehetnek, pl a növekedés elmaradása, csontsűrűség csökkenése, menstruáció elmaradása (amenorrhea), ennek folyományaként pedig nehezített teherbe esés. A kalóriabevitel manipulálása a „nem evés” mellett a túlzott sportolással is kiegészül gyakran.
A mögöttes élménye a betegnek, hogy az, amit magához vesz étel, vagy jelen helyzetben épp nem vesz (!) az utolsó megmaradt lehetősége a kontrollra.
Az orthorexia n. vagy egészséges étel függőség lényege, hogy az egyén elkezd -saját – szabályokat kialakítani arról, mi számít egészségesnek, majd elkezd ezen szabályok köré szervezett életet élni. A baj ezekkel a szabályokkal, hogy jellemzően rendkívül rigidek, gyakran éppen a valós egészséges hátteret nélkülözik. Az orthorexiás személyek gyakran egy hamis felsőbbrendűségi érzetet alakítanak ki, kritikusan tekintenek a környezetükben élőkre, aki nem az ő elveik szerint étkeznek. Bizonyos ételeket spirituális tartalmakkal ruháznak fel, ezáltal kívánatosabbnak ítélik őket, pl a fehér ételek egészségesebbek a többinél, mivel a légiesség, a tisztaság, ártatlanság szimbólumai. Gyakran az étel elkészítésének (pl csak sütve/főve), a bevásárlás helyszínének is meg van a szigorú iránya. A valóság azonban az, hogy ezek a szokások, szabályok, eltávolítják őket más emberektől. Gyakran nagyon egyoldalúvá válik a táplálkozás, ami hiány állapotot indukál a szervezetben.
Közös jellemzője a megszorító típusú étkezéseknek, hogy a szervezet egy ponton feladja a harcot, vagy kiköveteli magának, ami jár, és a megvonás falásrohamba torkol.
A kontroll szétesése
A körülöttünk lévő bizonytalanságra reagálhatunk az étkezés szétesésével is. Ilyenkor gyakran falásroham jelenik meg, ami egy „normál” étkezés esetében akár annak sokszorosa is lehet. A meghatározó, hogy egészen rövid idő alatt (kb egy óra) történik, miközben az irányítás elvesztésének érzete, valamint distressz jellemző. A túlevést követő kellemetlenség érzet önhánytatáshoz is vezethet (ilyenkor felmerülhet a bulimia nervosa gyanúja), ami a fogzománc romlásához vezet, valamint a nyelőcső sérülését is okozza.
Lelki szinten a túlevés általában önostorozó gondolatokkal, szégyenérzettel, önértékelés csökkenéssel jár, ami végül ördögi körhöz vezet. Ebből a csapdából egyedül kikeveredni, tapasztalataim szerint rendkívül nehéz. Amikor evészavarban érintett kliens keres fel, amellett, hogy foglalkozunk az evési magatartásával, a cél az élete különböző területeinek, pontosabban azok egyensúlytalanságainak feltérképezése. Majd ezek egyensúlyának újra építése. Miután valaki biztonságban érzi magát, nincs szüksége a tüneti megoldásokra – az evészavarra – így jellemzően ezek is rendeződnek.
Az evés „normalitásának” eltolódása legtöbbször tünet a mélyebb történések mögött. A terápián ezeket tárjuk fel, majd keresünk olyan működőképes megküzdési mechanizmusokat, melyek valóban segítenek megoldani a problémát, ahelyett, hogy egy újabbat kreálnának.
Nem minden megküzdési mód visz közelebb a megoldáshoz.
Ahogy apukám mondta egyszer: egy pohár pálinka nem oldja meg a problémát – csak hozzáad még egyet.