Egy kis ízelítő a könyvből:

Történelmi háttér:

 Az ősember és a csapatsportok

Eddig inkább az egyéni teljesítményről beszéltünk, de természetesen a csapat sportok alapjait is megtalálhatjuk a történelem előtti időkből is. Arra gondolok, amikor az ősember rájött, hogy hatékonyabban tud ételhez jutni, ha csapatban játszik. Vagyis közös erővel leteríteni a mammutot, mindig esélyesebb feladat, és annak méretéből adódóan, még a fejadagoknak sem kell csökkennie. Vagyis az összefogás nagyobb sikerrel és egyenlő mértékű juttatásokkal jár együtt. Itt is eljátszhatunk a gondolattal, ahogy kialakul a megfelelő taktika, a szerepek kiforrják magukat. Lesz csapatkapitány, hátvéd, söprögető, középpályás és végül a gól király, aki beviszi a végső döfést. Innen már csak egy lépés (mondjuk egy óriás évmilliókon átívelő lépése) a futball kialakulása, ami az ősi Kínába vezethető vissza, ie. 2-3000-re.

Kulturális kitekintés:

Külalak és kultúra

A kulturális hatások fontos befolyásolói a testképnek és ezen keresztül a sportolási, étkezési szokásoknak, az énképnek, mely az életminőséget, a jóllétünket is erőteljesen meghatározzák.

A különböző kultúrák eltérő módon vélekednek az ideális külalakról. Sok helyen a molettebb vonalakat tartják vonzónak, például Afrikában, ahol a testsúly szoros kapcsolatban áll a módossággal . Számtalan olyan szólásmondás ismeretes a magyar nyelvben is, mely szerint a nagyobb testméret (ami megfelelő mennyiségű táplálkozással érhető el) nagyobb erőre, nagyobb gazdagságra utal. Kitekintésként érdemes megjegyezni, hogy az állatvilágban a rangsor szintén a testméret szerint alakul, vagyis a nagyobb testű, nagyobb fizikai erejű példányok magasabb helyet foglalnak el a hierarchiában . A méretek csökkenésének igénye, és a karcsúbb testméret elfogadottsága Magyarországon a nyugati kultúra előtérbe kerülésével indult el. Ezzel együtt változott a kövér emberek megítélése. Jelenleg az elhízott emberekre legtöbben úgy gondolnak, mint lusta, gyenge akaraterejű emberek. A felmérések szerint a munkaadók szívesebben alkalmaznak kevésbé pocakos alkalmazottakat, az egyetemekre pedig kevesebb elhízott diák nyer felvételt. Ezeket az elképzeléseket az óvodások is osztják, szerintük kövér társaik lusták, büdösek és piszkosak, de egyben butábbak és csúnyábbak is. A vékonyságideál ellenére sok magyar családban tartja magát az a klasszikus nézet, hogy a túlzott soványság betegséget jelent – bizonyos esetekben igazuk lehet e tekintetben, gondoljunk csak az anorexia nervosa veszélyes szövődményeire.

Túlzások

A sérülések lélektana

Amikor a sérülésekre gondolunk, elsősorban a fizikai része ugrik be elsőre. Pedig mi pszichológusok, inkább a problémák lelki okaival szeretünk foglalkozni. Ha viszont igazán korrektek akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a kettő leginkább együtt jár, egymásból következik. Egy speciális eset, amikor a túlzott mozgás következtében testi és lelki egészségkárosodást szenved valaki, testedzésfüggőségről beszélhetünk. Mielőtt azonban ezt a ma még korlátozottan ismert problémát bemutatnám, nézzünk rá a „mezei” sérülések lehetséges okaira. A sérüléseknek többnyire figyelmeztető funkciója van. A testünk láthatóan, fájdalmasan és érezhetően próbál szólni nekünk, hogy valami nem stimmel. De mi az, ami nem stimmel??? A teljesség igénye nélkül lehetnek lelki, érzelmi, szociális gondjaink, amiről épp a sportolás előtérbehelyezésével akarunk tudomást sem venni. Lehet, hogy figyelmetlenségből, lelkesedésből túlzásba vittük az edzésmennyiséget, ami egy idő után megbosszulja magát. Ez azért is idegesítő, mert a többség, azért kezd mozogni, hogy egészséges legyen, ehhez képest bekapjuk ezeket a jó kis rándulásokat, meg csothártya gyulladásokat, meg tenisz könyököket (a teljesség igénye nélkül), és ha nem figyelünk eléggé, akár hosszú távú károsodást is szenvedhetünk. Nem akarok a saját nagyanyámmá válni, de igaza volt, amikor azt mondta, hogy csak szépen nyugodtan, megfontoltan…

Holtpont

Falnak ütközve

A kiégésnek tekinthetjük akár az edzés/verseny közbeni „apró” megjelenítőjeként is a holtpont előfordulására. A sportban ezzel a témával mind a profik, mind az amatőrök között is sokat foglalkozunk, hiszen egy olyan dologról van szó, melynek nem megfelelő kezelése megakaszthatja az edzésbe fektetett rengeteg munkánkat. Jellemzően a holtpontról állóképességi sportok esetében szoktak beszélni (pl. futás, kerékpár, úszás), de ugyanígy megélhetjük ezt a fajtakimerülést az erősportok esetében is, sőt, akár egy etapon belül többször is előfordulhat. De mi is maga a jelenség konkrétan. A sportolónak azon érzéséről beszélhetünk, amikor úgy érzi annyira elfáradt és kimerült a mozgásban, hogy már egy tapodtat sem tud tovább lépni. A kutatások szerint ennek az állapotnak mind fizikai mind pszichés összetevői is vannak. Természetesen a fizikai része egészen jól mérhető is, így ha elmegyünk például egy sport terheléses vizsgálatra, visszajelzést kapunk róla, hol vannak a fizikai határaink, amit a kimerülés érzése követhet. Nézzük először, mely tényezők játszanak szerepet a fizikai kimerülésben…

… A pszichés kifáradás esetében a totális motiválatlanság és apátia állapotát éljük meg. Ilyenkor elhatalmasodik rajtunk az a hibás gondolatmenet, hogy a kifáradás a felkészületlenségünk oka, hogy nem tettünk eleget az egészért, és hogy képtelenek is vagyunk ezek után végig csinálni az adott kihívást. Fontos kiemelni, hogy a holtpont megjelenése nevével ellentétben nem egy pontszerű történés, hanem időben elhúzódó nagyjából 5-10 perces időszak, amit nem feltétlenül kísér a teljesítmény valós romlása. A megoldás kulcsa tulajdonképpen az átélés, vagyis az a tanulási folyamat, amikor képesek vagyunk túllendülni rajta és ezt a pozitív megerősítést a későbbiekben is fel tudjuk idézni. A gyakorlás körébe tartozik az is, ha épp versenyre készülünk, hogy egy – egy edzésen kitoljuk a határainkat a vélt vagy valós maximumig, és megfigyeljük, szervezetünk hogyan reagál a terhelésre, hogyan tudunk tovább lépni, így tét helyzetben nem egy alattomosan fellépő gátló tényezőről lesz szó, hanem egy ismerős érzésről, ami ezáltal kezelhetővé vált. Különösen a lelki kifáradást sokkal gyakrabban élik meg a kezdők, amatőrök szemben a profi sportolókkal. Ennek oka, hogy utóbbiak megtanulták, hogy a fáradtság jelzés idején a szervezet energia raktárai még messze nem ürültek ki, mindössze kaptak egy hamis visszajelzést. Így a tapasztaltak folytatják a mozgást, meghozva azt a fontos döntést, hogy a nehézségek ellenére is képes tovább menni. Így megtapasztalja, hogy képes a folytatásra, a fájdalom pedig mulandó. Ezt a szakaszt követi az endogén opiát rendszer köztudatban csak boldogság hormonként aposztrofált hormonjának felszabadulása, mely jutalmazó értékű, így összességében pozitív élmény következik be a negatívakat követően.

Motiváció a sportban, a folytatás lélektana

Ha már elkezdted…

Amikor sikeresen elindultunk, fontos, hogy a rendszeres mozgást fenn is tartsuk. A rendszer szerintem az élet minden területén fontos, hát épp a futás lenne kivétel benne? Számomra a sportban az első szabály, hogy legyenek fix időpontjaim. Ez nem csak magam miatt szerencsés, de a családom is tudja és figyelembe veszik. Ilyen fix időpontom például a szerda esti edzés. Erre az időpontra nem tervezek semmi egyebet és a család is tudja, hogy ilyenkor külön program van. Már csak azért is szeretem tartani ezt az időpontot, még ha olykor inkább otthon maradnék pihenni, mert bennem van a „félsz”, hogy ha ezt kihagyom, ki tudja, mikor tudok újra elmenni. Két gyerek mellett a logisztika szinte külön diplomát igényel. Emellett én általában vasárnap leülök a kis naptárammal és végig nézem a következő hetemet, két teregetés között, miközben a gyereket fürdetem, próbálom végig gondolni, hogy milyen munkán kívüli teendőim, programjaim vannak, hova tudok még beilleszteni 2-3 edzést. A lényeg, hogy az edzéseket a lehetőségek és pl. az idő mennyiség függvényében is lehet rendezni. Tehát, egy gyorsító edzés, ami mondjuk fél óra befér a szűkebb keretbe, míg a hétvégi hosszabb futás értelemszerűen hétvégére fog kerülni ;)

További témaként megjelenik még a könyvben az evészavarok mibenléte, a testedzésfüggőség, extrém sportok, valamint olyan pszichológiai témák és ezek összefüggései a sporttal, melyek újabb nézőpontokat, megközelítéseket foglalnak magában, pl. mindfullness. Kitérek a könyvben az életkori sajátosságokra, pl életközépi előremenekülés vagy „speciális” helyzetekre, mint a várandóság és a sportolási lehetőségek.